Másodszor, mit szóltok a Supernatural 11. évadához, eddig két részt attak le, de a szerény véleményem szerint az egyik legjobb évad lesz. Várom a ti véleményeteket is.
Új életet kezdeni, és még véletlenül se visszafordulni a legnehezebb.
Az ajtó bezárása a régi életem
végét, és egyben egy új élet kezdetét jelentette. A biztonsági övért nyúltam, hogy bekössem
magam. Csapódást hallottam a kocsi hátuljából, John volt az, bepakolta a
cuccaimat a csomagtartó, még szabad helyére. Előre baktatott, és bevágta magát
a sofőrülésre.
-
Biztos ezt akarod? Már nincs visszaút. – fordult
felém.
-
Igen. – válaszoltam, és hevesen bólogattam. Meg
sem próbáltam visszanézni, vagy kételkedni a döntésemben, miszerint jól
cselekszem-e.
A kulcs fordult, felbőgött a
motor, és lassan gurulni kezdted előre a kerekek a salakos úton. Kifordultunk a
főútra, majd ki a városból, egyenesen a végtelennek tűnő országútra. A most
kezdődő életemet is ilyennek gondoltam, kopárnak, és üresnek. Addig néztem a
kocsi mellett villámként elsikló fákat, hogy a szemhéjam elnehezedett, és
lassan eluralkodott rajtam a fáradság, és elaludtam.
***
Pár órával később keltem fel, a
recsegő kazettás rádióból üvöltő AC/DC számra, amit John fennhangon énekelt,
majd szórakozott tekintettel felém bökött, jelezve, hogy felkérne egy duettre.
A régi időre emlékeztetett, amikor még apával, és Noellel énekeltük a Highway
to hell-t. Mire vége lett a számnak, egy
elhagyatott, lepukkant utcai motelhez értünk, leparkolta a kocsit, majd
kiszállt, és a csomagokért ment. Én is kiszálltam, és magamba szívtam az
országút, poros, kipufogó füsttől, és égett gumitól bűzlő levegőt.
-
Délia. – kiáltott előre.
-
Tessék? – szaladtam a csomagtartóhoz.
-
Erre szükséged lesz? – mutatott felém egy még
régebben készült családi képet, ahol még anya is ott volt.
Vettem egy mélylebegőt, kifújtam,
és mindent végiggondolva közöltem, hogy nem, mert ha megakarom találni azt a
tetves Crowley-t akkor nem szabad senkihez kötődnöm érzelmileg, végleg elkell
felejtenem a múltamat, örökre. Megfogtam
egy táskát és egy koszos, kis szobába vittem, John hozta a többit, és ő is
leült az ágyára, majd kifújta magát.
-
Azt hittem ettől izgalmasabb a vadászok élete. –
dörmögtem magamban a tehetetlenség miatt.
-
Ne légy ennyire elszomorodva, van egy kis
ajándékom a számosra, majd az ajtó felé ment, intve hogy mennyek vele. Egy
végtelennek tűnő folyosón indultunk el, ahol egyre hűvösebb, és büdösebb
lett. Majd egy különös sátáni jelekkel
díszített ajtón léptünk be, ami komor volt, és sötét, és valaki háttal ült
nekünk egy széken, a szoba, és egy ugyanolyan jel közepén, mint amilyen az
ajtón volt. Mikor szembe értem vele, akkor figyeltem meg, hogy le van kötözve,
a székhez, és össze vissza van ütlegelve, és mindenéből ömlik a vér, de csak
nevetett. Egyszerre féltem, és voltam kíváncsi. Borzongás rohant végig az egész
testemen, amikor a szeme hirtelen koromfekete lett, és feltárta szélesen
vigyorogva véres mosolyát. John egy éles pengét a kezembe. Három éle volt, hidegnek éreztem a
markolatát, ami ugyanolyan anyagú és formájú volt, mint az éle, csak tompa
volt. A férfi közelebb hajolt hozzám,
egyenesen a szemembe nézett az üres, semmit mondó tekintetével, és így szólt:
-
Ugyan úgy fogsz járni, mint anyád. – majd
ijesztően felkacagott.
John közelebb hajolt hozzá, és
kérdőre vonta:
-
Utolsó lehetőséged, hogy elmond hol van Crowley.
-
Crowley? – kérdeztem vissza. – ez meg mi a
frász.
-
Ő Crowley egyik hűséges pincsi démona, aki
mindjárt elárulja, hol trónol az a szarházi. Vagy szeretnéd te? – nézett rám
hívogatóan.
-
Igen. – hevesen bólogattam, és már azon járt az
eszem, hogy miként öljem meg a pokol királyát.
-
Nem kell kímélned, ha akarod, még kínzod, ha
akarod, most megölheted, és a démon felé nézett.
-
Még érdeklődöm én is egy kicsit.
Az előbb kapott pengére
pillantottam, ami még mindig ott pihent az izzadságtól átázott tenyerem
markolásában. A pengét óvatosan
végighúztam a démon arcán, és ordítani kezdett.
-
Hm. Erre eddig nem is gondoltam, eddig csak
ütlegeltem. – szólalt meg a sarokban
karba tett kézzel a segítőm.
Válaszul csak elmosolyodtam, és
megsebeztem az arca másik oldalát is.
Mivel csak ordított és kacagott, John a kezembe nyomott egy öveget, majd
utasított, hogy öntsem a fogolyra.
-
ÁÁÁÁÁÁÁ. – ordított. – Rendben, csak hagyd abba.
Épp a Coltot keresi.
-
Miért kell az neki?
-
Nem tudom.
ÁÁÁÁÁÁÁÁÁ. Tényleg nem tudom, még csak nem is találkoztam személyesen a
királlyal. Kérlek, öljetek meg, mert ha Crowley megtudja, hogy elmondtam… - Belé
fojtottam a szót egy szúrással a szívébe.
-
Mi volt az üvegben? – fordultam felé.
-
Víz. – mosolygott. – Jól vagy? Hogy érzed magad?
-
Ennyi? Csak egy kis víz? Fura volt. Olyan érzés
mintha, szíven szúrtak volna, aztán eszembe jutott anya, és már jobb lett.
-
Idővel enyhülni fog, és nem. Nem sima víz, hanem
szentelt víz.
-
Van még más praktikai is?
-
Csigavér Buffy csak lassan, mindent meg fogsz
tudni. – nyugtatott, és egy vastag,
szakadt, poros naplót nyomott a kezembe. – Ebben minden benne van, na, gyere,
keressünk egy segítőkészebb démont.
John eloldozta a holtestet, majd
a szoba másik sarkéban heverő fehér lepelbe tette, és valami fehér porral
beszórta, és leöntötte benzinnel. Belecsavarta az anyag darabba, és a két végét
megkötözve felkapta, és egészen a kocsiig cipelte. Felnyittatta velem a
csomagtartót, és belevágta a hullát. Ekkor vettem észre, hogy a csomagtartó
fedélen is olyan jel van, mint ami a démon körül volt.
-
Gyere, gyújtogatunk egy kicsit.
-
Mi? – kaptam oda a fejem.
-
Majd
meglátod, bevágta magát az ülésre, majd én is így tettem.
Kifordultunk az útra, majd nem sokkal
egy kis földura fordultunk be jobbra. Mehettünk olyan 200 métert befelé ágon-bokron
át majd megálltunk egy farakásból készült, kormos máglyánál. Kiszállt, és a
kocsi hátuljához indulva kivetette a férfit, és a rakásra, dobta, majd egy
benzineskannával lelocsolta, és begyújtotta. Felém nézett, és intett, hogy mennyek oda.
-
Egy tipp, ha démont ölsz, vagy bármi mást, mindig
szórd be sóval, és égesd el.
-
De ennek rohadt szaga van. – kaptam a kezem az orromhoz.
-
Idővel megszokod. – jóízűen kacagott, majd mikor
megbizonyosodott róla, hogy elégett, eloltotta a tüzet, és visszaszállt.
Én is visszaszálltam, majd
kitolattunk a földúton, vissza ki a kopár országútra, a motelhez. Mikor
visszaértünk, kíváncsiságból a kinyitottam a csomagtartót, és a fegyverek közt
kezdtem el kutatni. Egy érdekes kinézetű régebbi évjáratú fegyveren, aminek a
markolatára különös jeleket véstek.
-
Hóhóhó. Azzal óvatosan, már csak négy golyóm van
hozzá. – tettel el egy poros, korhadt fadobozba.
-
Miért? Veszel hozzá másikat. – nem értettem mire
az a nagy féltés. Talán mert nagyon régi.
-
Nem ehhez a fegyverhez nem. Ehhez tizenkét golyó
készült összesen, és képes bármivel végezni, és ezt a négyet a mi kis
barátunknak, Crowleynek tartogatom. Ez a
Colt, amit a démon szerint Crowley keres. Így egy lépéssel előtte járunk. Most viszont pihenjünk le, mert hosszú út vár
rád, hogy megtalál, őt és megöld, na meg hogy, igazi vadász légy. mosolygott,
és miután lecsukta a kocsit, megindult a háló felé. Nekem sem kellet kétszer mondani,
indultam utána, be a mellette lévő szobába. Bementem a fürdőszobába, hogy megmosakodjak,
de mire beértem, ajtónyílást hallottam.
-
- John te vagy az? – kiabáltam ki, de semmi
válasz. Előkaptam a mosdóban a falnak
döntött fa rudat, és kimentem a szobába.
Egy magas ballonkabátos fickó, nekem
háttal nézegette a képeke, de mikor észre vett felhajtotta a fejét, és még
mindig háttal nekem megszólalt:
-
Nem akarlak bántani, szóval nyugodtan leteheted
azt a botot. – hangja egyszerre volt mély és kellemes.
-
Ki maga? - szorítottam még erősebben ütésre készen.
-
A nevem Castiel. – és megfordult. Magas volt, és
arca kellemes kinézetű. Tengerkék szemivel szinte ölni tudott volna. – segíteni
jöttem.
-
Minek? – kaptam elő a tegnap óta a hátsó
zsebemben csücsülő penge, amit még indulás előtt apa nyomott búcsúajándékként a
kezembe.
-
Ismerlek téged Délia. Tudom mi történt az
édesanyáddal, ő vezetett közelebb a démonhoz akit üldözünk.
-
Szóval anya volt a csali, hogy közelebb juss
valamihez.
-
A cél szentesíti az eszközt.
-
Majd megmutatom neked mi szentesit, mit. – azzal
elővettem minden célzási tudásomat, és a hátam mögött szorongatott kést, a
férfi szíve felé célozva elhajítottam, ami a mellkasa közepét, érte, de meg se
kottyant neki, még csak nem is vérzett. Felé pillantott mg egyszer, majd a melléből
kiáltó tőrre, amit erősen megragadott, és kirántott a helyéről, és ledobta a
földre.
-
Nem akarlak bántani, a segítségemre lesz
szükséged, hogy megtaláld Crowleyt.
-
Mi vagy te? – döbbentem meg.
-
Az úr egyik angyala. – közölte pislogás nélkül.
-
Angyalok nem léteznek. – léptem közelebb, hogy
felvegyem a kést, de még csak nem is rezzent, meg vagy törődött volna vele.
-
Látod, ez a te bajod, nincs hited.
-
Ja mert mindent el kellene hinnem, ha egy
ballonkabátos bohóc angyalnak képzeli magát.
Nem szólt, csak hirtelen a
szobába mindent égőt kiégetett, és fényvillanásokkal a falon egy hatalmas
angyalszárny jelent meg.
-
Mutathatnál egy kicsit több tiszteletet is. –
majd ezzel a mondatával el is tűnt, mintha ott se lett volna.
John lihegve rontott be a Colttal
a kezében. Tágra nyílt szemekkel nézett körbe, majd rám, és a kezemben lévő
tőrre.
-
Mi történt?
-
Kellene egy új izzó...
Ha, tetszett, iratkozzatok fel, vagy írjatok egy rövid kis véleményt, ami nektek pár perc, és sor, de nekem hatalmas öröm.
Ha, tetszett, iratkozzatok fel, vagy írjatok egy rövid kis véleményt, ami nektek pár perc, és sor, de nekem hatalmas öröm.